MI LESZ AZ ADATAINKKAL A HALÁLUNK UTÁN

A személyes adataink Alaptörvényben biztosított védelme a halálunk után megszűnik. Ez még az EU Általános Adatvédelmi Rendelete szerint is így van. Mivel tekintélyes méretű elektronikus lábnyomot hagyunk hátra, Magyarországon cseppen sem a saját döntésünk alapján, hanem állami kényszerintézkedés hatására, ezért egyáltalán nem mindegy, hogy halálunk után mi lesz a születésünk óta apránként gyűjtögetett és rendszerezetten, állami hatóságoknál kényszerintézkedésként kezelt személyes adatainkkal (2020. december 2.)

Az adatvédelmi törvény hatálya csak élő, természetes személyekre terjed ki. Ez már a létrehozása óra (1992) így van. Az oka az, hogy egy jogi dogma – miszerint alapvető emberi jogai csak élő, természetes személynek lehetnek – következtében az Alaptörvényben lefektetett személyes adatok védelméhez való jog sem jár a holtaknak. Más jogok esetében mondjuk ez teljesen logikus például, a gyülekezés jogával, a vallásszabadsággal, a lakóhely szabad megválasztásának jogával stb. egy halott nem fog élni, nem élhet. A probléma abban áll, hogy bár a személyes adatok további kezelésének indoka a halállal megszűnik, mert már a célját betöltötte és nem lenne rá szükség, ennek ellenére az állami hatóságok még hosszú évekig, sőt évtizedekig (évszázadokig is) személyes adatként akarják ezeket az adatokat megőrizni. Mivel a halottak nem léphetnek fel ez ellen, például alkotmánybírósághoz sem fordulhatnak, ezért szabad a vásár – a Parlament gátlástalanul legázolja az elhunytak jogait. Például a társadalombiztosítási rendszer a halál után még 30 évig őrzi meg a korábbi egészségügyi ellátások személyes adatait – amire egyértelműen nincs szükség, hiszen a halottakon már nem lehet költségtérítéseket behajtani, és a további gyógykezelésük miatt sincs szükség az adataikra.

Mit lehet ebben a helyzetben tenni? Az egyik védelmi mechanizmus a Polgári Törvénykönyvben található és a neve kegyeleti jog:

2:50. § [Kegyeleti jog]

(1) Meghalt ember emlékének megsértése miatt bírósághoz fordulhat a hozzátartozó vagy az, akit az elhunyt végrendeleti juttatásban részesített.

(2) A kegyeleti jogsértéssel elért vagyoni előny átengedését bármelyik örökös kérheti. Több örökös esetén az elvont vagyoni előny az örökösöket a hagyatékból való részesedésük arányában illeti meg.

A véleményem az, hogy ezzel a lehetőséggel adatvédelmi ügyekben nem sokra lehet menni, mert egy kényszerintézkedés (törvény) alapján eljáró hatóság esetében nehéz lenne azzal érvelni, hogy a hatóság megsértette az elhunyt személy emlékét (például azzal, hogy az adatokat ismeretlen kutatóknak, más hatóságoknak átengedte). Sőt, még ennél is sokkal rosszabb a helyzet, mert a hozzátartozók nem is kérhetnek számon semmit a hatóságokon, ugyanis a személyes adatokhoz történő hozzáférés jogát sem gyakorolhatják az elhunyt személy hozzátartozói, vagyis nem kérhetik el a hozzáférési naplófájl kivonatát, amely alapján felelősségre vonást kezdeményezhetnének.

Az EU Általános Adatvédelmi Rendeletében (GDPR) azonban van egy előrelépési lehetőség. Ennek (27)-es számú preambulumbekezdése szerint a tagállamok alkothatnak saját hatáskörben szabályokat az elhunyt személyek adatainak kezelésére.

(27) Ezt a rendelet nem kell alkalmazni az elhunyt személyekkel kapcsolatos személyes adatokra. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy az elhunyt személyek személyes adatainak kezelését szabályozzák.

Az egészségügyi és a hozzájuk tartozó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény 2019. április 26-ától megváltozott és belekerült egy új szakasz:

3/A. § Az elhunyt személy elhalálozásának körülményeire és a halál okára vonatkozó, valamint az elhunyt személyre vonatkozó egészségügyi dokumentációban foglalt személyes adat kezelésére az egészségügyi adat és az egészségügyi dokumentációban foglalt személyes adat kezelésére vonatkozó kötelező európai uniós jogi aktusban vagy jogszabályban foglalt szabályokat kell alkalmazni.

A személyes egészségügyi adataink védelme szempontjából ez semmilyen védelmet nem jelent, mert az egészségügyi adatok kezelés eddig is az érintett személy tudta és beleegyezése nélkül, kényszerintézkedés alapon történt – ez megy ezután is.

Van azonban még egy további lehetőségünk. Ez az Információs önrendelkezésről és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény 25. §-ában található. Az Országgyűlés a NAIH elnökétől származó elképzelés alapján 2018. július 26-án hatályba léptetett egy nehézkes, de azért alkalmazható módot arra, hogy a hozzátartozók beleszóljanak abba, hogy mi történik az elhunyt személy adataival annak halála után.

25. § (1) Az érintett halálát követő öt éven belül a 14. § b)–e) pontjában, illetve – az általános adatvédelmi rendelet hatálya alá tartozó adatkezelési műveletek esetén – az általános adatvédelmi rendelet 15–18. és 21. cikkében meghatározott, az elhaltat életében megillető jogokat az érintett által arra ügyintézési rendelkezéssel, illetve közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban foglalt, az adatkezelőnél tett nyilatkozattal – ha az érintett egy adatkezelőnél több nyilatkozatot tett, a későbbi időpontban tett nyilatkozattal – meghatalmazott személy jogosult érvényesíteni.

(2) Ha az érintett nem tett az (1) bekezdésnek megfelelő jognyilatkozatot, a Polgári Törvénykönyv szerinti közeli hozzátartozója annak hiányában is jogosult a 14. § c) pontjában, az általános adatvédelmi rendelet hatálya alá tartozó adatkezelési műveletek esetén az általános adatvédelmi rendelet 16. és 21. cikkében, valamint – ha az adatkezelés már az érintett életében is jogellenes volt vagy az adatkezelés célja az érintett halálával megszűnt – a 14. § d) és e) pontjában, az általános adatvédelmi rendelet hatálya alá tartozó adatkezelési műveletek esetén az általános adatvédelmi rendelet 17. és 18. cikkében meghatározott, az elhaltat életében megillető jogokat érvényesíteni az érintett halálát követő öt éven belül. Az érintett jogainak e bekezdés szerinti érvényesítésére az a közeli hozzátartozó jogosult, aki ezen jogosultságát elsőként gyakorolja.

(3) Az érintett jogait az (1) vagy (2) bekezdés alapján érvényesítő személyt e jogok érvényesítése – így különösen az adatkezelővel szembeni, valamint a Hatóság, illetve bíróság előtti eljárás – során az e törvény által az érintett részére megállapított jogok illetik meg és kötelezettségek terhelik.

(4) Az érintett jogait az (1) vagy (2) bekezdés alapján érvényesítő személy az érintett halálának tényét és idejét halotti anyakönyvi kivonattal vagy bírósági határozattal, valamint saját személyazonosságát – és a (2) bekezdés szerinti esetben közeli hozzátartozói minőségét – közokirattal igazolja.

(5) Az adatkezelő kérelemre tájékoztatja az érintett Polgári Törvénykönyv szerinti közeli hozzátartozóját az (1), illetve (2) bekezdés alapján megtett intézkedésekről, kivéve, ha azt az érintett az (1) bekezdésben meghatározott nyilatkozatában megtiltotta.

A szöveg nehezen érthető, de miről is van szó? Ugyanennek a törvénynek a 14. §-ában a b)-e) pontok a következők:

b) kérelmére személyes adatait és az azok kezelésével összefüggő információkat az adatkezelő a rendelkezésére bocsássa (a továbbiakban: hozzáféréshez való jog),
c) kérelmére, valamint az e fejezetben meghatározott további esetekben személyes adatait az adatkezelő helyesbítse, illetve kiegészítse (a továbbiakban: helyesbítéshez való jog),
d) kérelmére, valamint az e fejezetben meghatározott további esetekben személyes adatai kezelését az adatkezelő korlátozza (a továbbiakban: az adatkezelés korlátozásához való jog),
e) kérelmére, valamint az e fejezetben meghatározott további esetekben személyes adatait az adatkezelő törölje (a továbbiakban: törléshez való jog).

Vagyis a hozzátartozó (ha kéri) hozzájuthat az elhunyt személy meghatározott adataihoz például a naplófájl kivonatához és ennek alapján felléphet. A hozzátartozó ezen kívül még gyakorolhatja az érintett nevében a kijavítás, tiltakozás (törlés) és a korlátozás jogát is. Ennek azonban van egy fontos feltétele.

Az érintett a halála előtt egy nyilatkozatot kell tegyen, amelyben szerepel, hogy egy meghatározott személyt kijelöl arra, hogy az iratban megnevezett jogokat a nevében gyakorolja. A nyilatkozatot el kell juttatni az adatkezelőhöz. Ahhoz, hogy érvényes legyen két tanú hitelesítése is kell, vagy közjegyző, ügyvéd aláírása a nyilatkozaton. Ezt követően léphet csak fel a hozzátartozó az elhunyt személy jogainak védelmében. A törvény csak 5 évig adja meg ezt a jogot a hozzátartozónak, ami szintén érdekes, ugyanis öt év elteltével sem törlik le az adatokat, tehát a visszaélésekre ezután is van lehetőség. Az EESZT egy kivétel, mert abból, a mai állás szerint, öt év elteltével törlik a felhalmozott adatmennyiséget. Az is egy probléma, hogy az ÁEEK nem adatkezelője az EESZT-nek hanem csak működtetője.

A törvény ad lehetőséget a közeli hozzátartozóknak akkor is gyakorolni egyes jogokat, ha nem született ilyen nyilatkozat, de akkor a közeli hozzátartozó csak a korlátozás és a tiltakozás (törlés) jogát gyakorolhatja. Magyarul, nem juthat hozzá a naplófájl kivonatokhoz. A korlátozás vagy a tiltakozás értelmezhetetlenek az állami adatkezelésekre.

Az egyik leginkább problémás adatállomány, amely mindhalálig tartó kényszerintézkedés alapján működik, és minden egyes fellelhető bitet összegyűjt: ez az EESZT. Kérésemre az EESZT adatvédelmi tisztviselője elküldte a válaszait a halál esetére adható felhatalmazás ügyében. A válaszokat itt olvashatják. A válaszból az derül ki, hogy az EESZT-ben most adható meghatalmazásnak semmi köze sincs a halál esetére adható meghatalmazáshoz. A kettő teljesen különbözik egymástól. Az EESZT-ben most rögzített meghatalmazás a halállal meg fog szűnni. Ha a halála utáni időszakra kíván valaki rendelkezni, akkor azt más módon, papíron, írásban teheti meg az Infotv. 25. § fentebbi szabályai alapján. A polgároknak már úgy tűnik, nem csak a vagyontárgyaikról kell rendelkezniük a haláluk előtt, hanem a személyes adataikról is.

Dr. Alexin Zoltán

https://www.tisztessegesadatkezeles.org/2020/12/mi...